Sugarplum-koncert /élménybeszámoló/

Szóval.. hol is kezdjem..?Áhh megvan!:) Fél 12-kor ugyebár eljöttem a suliból (a többiek meg ott rohadtak. Hehe=D Amúgy részvétem...:)) Tehát hazajöttem,megfürödtem,hajat mostam,kajáltam,neteztem és utána felöltöztem. Kb. negyed 4-kor indultunk el nagy nehezen…Szerencsére Graz felé egyszer sem tévedtünk el,nagyjából 2 óra alatt oda is értünk. Én egész úton zenét hallgattam (Persze Sugarplum-ot =)).Anyukámék pedig a térképet tanulmányozták. Mikor már érezhetően Graz közelébe értünk, abbahagytam a zenehallgatást és a tájat néztem. Tövig lehúzott ablakokkal érkeztünk meg a város határához, kintről erős pinaszag áramlott be az autóba. Aztán a kis hegyecskéről legurulva elmúlt a szag és megláttuk a civilizáció első jeleit, például: házakat és autókat.(=D) Egy hosszú utcán indultunk el aztán valahogy rossz felé kanyarodtunk el és ez által betévedtünk egy egyirányú utcába. Ez nem is lett volna baj, csak éppen a célponttal ellenkező irányba terelt minket a forgalom. Végülis valamilyen gásszékon keresztül visszatértünk a helyes útra. És akkor hirtelen megláttam egy jobbra kanyarodó utcanévtáblán : Neubaugasse! Fel is kiáltottam és elfordultunk jobbra. Háhá. Nagyon poénos volt mivel a 23-tól növekvő számú házak felé sikerült befordulnunk (nekünk a 6-osba kellett volna mennünk). Akkor Anyukám megfordult a kocsival, gondoltuk áthajtunk egyenesen és már ott is vagyunk. Csakhogy kizárólag jobbra lehetett fordulni az utcácska végén. De hát mit volt mit tenni, elmentünk jobbra. Aztán kisütöttük, ha elmegyünk balra és utána még egyszer balra, akkor ugyan abba az utcába érünk vissza, amelyikről lehajtottunk jobbra a Neubaugasse-ba és ebből a sávból simán bemegyünk jobbra és meg is érkeztünk. Így is lett. Már messziről kiszúrtam a hatalmas királykék buszt. Az adrenalin szintem az egekbe szökött. Ahogy egyre közelebb értünk pánikszerűen rámtört a pánik.=D. A busz mellett közvetlenül megálltunk, mert egy szemből jövő autót el kellett engednünk. Amikor balra néztem (a busz irányába) megláttam Kristian-t (dobos). Ott ült tőlem kábé 60 centire és csak az ablaküveg választott el tőle. Újságot olvasott. Nagyon bele volt merülve… J. Aztán  nagy nehezen továbbhajtottunk. Na most ezt az utcát úgy kell elképzelni, hogy a turnébusz mellett csak egy autó fért el és az épület, amiben a koncert volt egy lepukkant klubra emlékeztetett (kívülről). Vele szemben, nem az utca felé eső oldalán (kb.10 méterre a bejárattól) volt egy biliárd-klub. Az utca felöli részét eltakarta a busz, de amúgy az épülettel szemben egy jólmenő szálloda volt. Tovább indultunk parkolóhelyet keresve és akkor… megláttam Victor-t a lépcsőn ülve. Éppen egy rádiónak adott interjút. Rajongók nem nagyon voltak rajtam és még 2 csajon kívül, de ők is csak a járdaszegélyen ültek. (A csak-kal arra gondoltam, hogy nem rohamozták meg őket). Szóval leparkoltunk és vettünk parkolójegyet, ami másnap reggel 9-ig érvényes volt. Aztán szépen lassan visszasétáltunk a híres házhoz. Mivel már nagyon kellett pisilnünk (a nagyon-t azt szó szerint kell érteni, mert tényleg NAGYON kellett már =D). Be is rohantunk hirtelen a biliárd klubba, ahol még pisilés előtt anyukámék megittak egy kávét. Szörnyen jó érzés volt végre kiereszteni a felesleges folyadékot…=D. Aztán, muszáj volt kimennünk, mert már nem bírtam, hogy ott ülünk bent, közben meg lehet, hogy már régen kijöttek és kérhetnénk tőlük autogramot. Kint álltunk kábé 10-15 percet, mikoris megjelent mellettünk Carl, Victor, Kristian, Jonas és David. Hihetetlen volt. 2 méter alig volt köztünk. Annyira izgultam, hogy nem is mertem odamenni autogramot kérni. Az adrenalin szintem itt már végképp az egekbe szökött és a torkomban dobogott a szívem. Lehet, hogy hülyén hangzik, de tényleg így volt. Anyukám próbált győzködni, hogy menjek oda, de egyszerűen nem ment. Csak néztem őket…és…=)))) Utána még pár percig ott álltak előttünk aztán meg elindultak a város felé. Gondoltuk inkább nem megyünk utánuk.. mert  mégiscsak hogy néz az ki, ha követjük őket. Körülbelül negyed óra múlva azért mi is elindultunk a nemtudommilyen plácc felé, de végül is nem leltük meg őket. Nagy elkeseredettségünkben elmentünk a Hoffer-be és vettünk egy kókuszos-csokis süticsomagot. Mondtam anyukáméknak, hogy siessünk vissza, mert akkor tényleg odamegyek. Rendben van, visszamentünk. Na de itt ismét vagy háromnegyed órát vártunk, mire méltóztattak visszajönni. Elöl jött Jonas és David. A haditerv készen állt : anyukám megálítja őket, én a kezükbe nyomom a füzetet és azt mondom, hogy (idézem): Hello!An autogram please! Elindultunk feléjük, de láttam, hogy anyukám picit lelassít, ígyhát én is lelassítottam. Erre anyukám megállt és én is.=D Ők megy egyszerűen továbbmentek. Anyukámmal egymásra néztünk és elkezdtünk röhögni. Mondtam neki, hogy azt hittem, akkor ő megy oda először megállítani őket. Ő erre védte magát, hogy nem tud angolul, nekem kell megállítanom őket. Oké, mondtam. Jönnek a többiek és intézkedem. Megláttam Victort és oldalba böktem anyukámat, jelezve itt az indulás pillanata. Odamentünk. Anyukám hősiesen eléállt és „stopp-ot” mutatott meni a kezével. A kezébe nyomta a füzetet és mondta : Autogram please. Victor mosolygott és megpróbálta bekapcsolni a tollat, ami persze nem is úgy működött, hanem a hegyénél tekerős módszerrel. Victor csak nyomogatta a toll tetejét, anyukám meg mondta neki, hogy Ok. Erre Victor mondta: Ahh! Ok. Sure! és mosolygott.:) Aztán rám nézett, oda adta a füzetet és mosolyogva mondta: Thank you!Én is mosolyogva válaszoltam ugyan ezt. Az együttes többi tagja köcsög módon közben elhúzott, ígyhát csak Victortól tudtunk autogramot szerezni.(zárójelben megjegyezném, hogy CSAK MI kaptunk autogramot tőle ekkor). De mivel én még Carl-tól is szerettem volna, gondoltuk megvárjuk, amíg kijönnek a buszból, és akkor jöjjön, aminek jönnie kell.:) Ott álltunk tehát a busz elejénél és vártunk. Egyszercsak Carl kisétált a járműből. Nagyon ari mozdulatokat tett, rázta a haját, és a kezével igazgatta. Mielőtt anyukámal elindultunk volna felé észrevettem, hogy a bőröndjéért megy a csomagtartóhoz, ígyhát szóltam anyukámnak, hogy nem menjünk most, mert biztos tele lesz a keze visszafelé. /Jah , amúgy még le sem írtam Mindegyikűjükön feszülős répanaci volt =)))) Carl-on: Egy kabátkaszerű valami és kopogós,fekete westend-csizmában volt. Victor-on: egy szürke garbó + egy normális cipő (=D), Kristian-on egy fekete felső és egy kendő volt a nyakán, David-on egy picit letolt naci, alatta boxer, meg egy kabát, alatta egy talán fekete (?) felső, Jonas-on pedig feki felső./

Szal. Ismét jött a várakozás, közben pedig egyre csak gyűlt a tömeg, nekünk pedig ismét nagyon kellett pisilnünk. Ez az egész amúgy 7-fél 8 körül játszódott le. Anyukám mondta, hogy simán elmehetnénk pipilni, úgysem jönnek ki egyhamar. Én erre kifejtettem, hogy ha már egyszer itt vagyunk, nem megyünk el pisilni, hátha véletlenül pont akkor jönnek ki. Ekkora kockázatot pedig nem vállalhatunk be. Közben Carl és Jonas néha előrejött a busz felső szintjén, kinéztek az ablakon, figyelték a tömeget, Carl pedig folyton keresett valamit. Már éppen kezdtünk szétfagyni és pisivisszatartó rohamokkal küszködni, mikor végre kijöttek! Oda is mentünk hát Carl-hoz, de nem csak mi, hanem még 3 emberke. Együtt voltak. Két ilyen 25-6 év körüli csaj + egy hapsi. Odanyomtam hát Carl kezébe a füzetet, aminek a tetején ott lobogott a toll. Óvatosan adtam, nehogy leessen az említett tárgy, mert az nem lett volna jó. Carl is észrevette, hogy a tollal küszködök, ezért óvatosan, lassan elvette a füzetet, mindeközben a keze (ami meleg voltJ) hozzáért az én hideg,lefagyott ujjaimhoz=))). Aztán ő is próbálta nyomkodni a toll tetejét, mire mondtam neki, hogy It’s ok. Aztán nagyon szépen, olvashatóan ráírta a nevét a becsez zöld füzetre. Visszaadta a kezembe, megköszöntem, aztán egy számomra érthetetlen „h”-betűs szót mondott majd sietve elindult a bejártat felé, közben nekiment egy csajnak. Nem tudtam eldönteni, hogy zavarban volt, vagy idegesítették már az autogram-vadászok, aliasz mi és a „kellemes 3-as”. Most, hogy túlestünk ezen is, elindultunk a közönség bejárata felé, ahol már mindenki bement, csak páran szálingóztak még kint. Beléptünk egy előtérbe, ahol volt egy ruhatár + a jegyellenőrzés. Már csak egy ajtó választott el minket attól a bizonyos koncertteremtől. A behatolás előtt azonban még elmentünk pisilni. Sok hülye divat-emo csajszi mászkált a wc-ben. Visszataszítóak voltak. Pisi után odasétáltunk a jegyellenőr bácsikhoz, akik letéptek egy darabot a jegyből és egy napocskás pecsétet nyomtak  a jobb csuklónk aljára. És akkor végree… Tádámm! Beléptünk egy kábé 15-ször 15 méteres helységben. Szemben volt a színpada baloldalon egy kis bárpult szerűség (itt árulták a fantasztikus ereklyéket). A bal szélen indultunk el, mert középen rengeteg ember állt + jobb oldalon is, ígyhát balra mentünk. Eleinte kábé 5 méterre voltunk a színpadtól, később aztán olyan is volt, hogy fél méter választott el attól, hogy megérinthessem valamelyik Norén-tJ. Na de ne lépjünk ennyire előre az időben. Először is, mire beértünk a helységbe kb. negyed 9 lehetett. Végülis mondtuk, ok, negyed órával később kezdődik. Nade. Az előzenekart bele sem kalkuláltuk. A The Scarves 21:00-kor kezdett el játszani. Egész jól nyomták. Az az egy dolog zavart, hogy egyre hátrébb kerültem, mert az előttem táncikáló csajszik is egyre hátrébb jöttek. Amikor befejezték a koncertet (fél 10-kor) picit oszlott a tömeg meg én is előrenyomultam mindenkit félrelökve. Najó. Nem voltam azért olyan erőszakos. =D De tudjátok..a cél vezérelt…:D Szóval amikor végre 10 óra lett( ez a pillanat nagyon lassan jött el…) végre minden tökéletes volt a színpadon…és akkor…Bejöttek! Ha jól emlékszem Carl jött elöl, de annyira kábult voltam az erős cigifüst és büdös férfiparfüm szagtól, hogy sajnos nem nagyon emlékszem. Mindenki kiabált és sikoltozott. Fantasztikus volt =). Első szám : Last chance. Végig énekeltem az összes számot amúgy (kivéve, aminek nem tudtam a szövegét, de szerencsémre ilyen nem volt sokJ). Kúúl volt. Mindenki tombolt meg táncolt. Nagyon nagyon meleg volt bent ezért már a második szám (The Soul of the sun) után teljesen le voltam izzadva. Persze mindegyik szám elején odakiabáltam anyukámnak: De jó!! Ez a kedvenc számom!! J A Firs Round Firs Minute-ról lejátszották a Last Chance-t, She-t, (ez volt az egyik ráadásszám. Mindenki kiabálta, hogy Sheee!! és Carl  meg kimondta, hogy ssSsssssssss és akkor mindenki sikított + kiabáltJ) aztán volt a Don ’t wake us up, The Soul Of The Sun, Marigold (ez is nagy volt:=)), Visible Karma (lovelovelove!!!hihiJ) Illusion Of Conclusion,  Back Where We Belong, Left,Right,Black,White,  It Takes Time,It Takes Two. A régi CD-jükről nagy kedvenceim: Sail Beyond Doubt, Sweet Jackie, Morning Miss Lisa. Meg még volt pár szám, amiket nem nagyon ismertem, de jók voltak azért. Pont az erősítők mellett álltunk szóval jó volt a hanghatás…J. Carl meg egyszercsak felmászott az erősítőkre, ott közvetlenül fölöttem =D és mondta, hogy ő nem is fél a magasban :). A koncert menete alatt egyre közelebb és közelebb férkőztem a színpadhoz..:) A végén már kábé a 3. sorban álltam jó közel a színpadhozJ.Egyszer csak lementek, aztán mindenki kiabálta: Sugáplem! Sugáplem! J Ezek után szerncsére visszatértek hozzánk, lenyomattak 2 számot, utána ismét lementek, megint jött a kiabálás: Sugáplem! Sugáplem! J Újra visszajöttek, közben Victor átöltözött (fekete izompólóba) és Ő is és Carl is cigivel a szájukban jöttek be, de Carl-é még nem égett. Erre elkezdett mutogatni, hogy dobjuk már meg egyel. =D Ez szó szerint meg is történt, ugyanis valaki képentalálta egy öngyújtóval. :D Tiszta vicci volt! Aztán elkezdték megint valamit játszani közben meg Carl „kiköpte”a cigit a szájából. Naggyon kemény volt! :D Mindenki tapsolt, mikor ismét lementek a színpadról. Kiabáltunk, de ekkor már tudtuk, hogy nem valószínű, hogy még egyszer visszajönnek. Ez teljesen biztossá vált, amikor elkezdték lepakolni a cuccaikat. Elkezdett kifelé szivárogni a tömeg (na meg persze vásárolni a bárpulthozJ) , mikor hirtelen csörgődob-hangot hallottunk egypáran felsikoltottunk, a színpad felé néztünk, de pár pillanat múlva ráeszméltünk, hogy ez csak egy hapsi volt a rajongótábor kellős közepéből. Közben mi is odaballagtunk a már említett bárpulthoz és vásároltunk egy pólót, egy izzadságtörlőt (LOL=DD) , egy kitűzőt és egy plakátot. Mikor kiértünk hűvös szél csapott meg minket. Nem volt olyan hideg, de mivel bent nagyon meleg volt és én személy szerint le is izzadtam :D …szóval elég hideg volt. Láttuk, hogy páran leülnek a lépcsőre, megvárják őket, és mikor kijönnek autogrammért fognak sorban állni. Egy pillanatra megálltam a „művészbejárat” előtt, ránéztem anyukámra és ezt mondtam :- Már most hiányoznak! De ezt teljesen komolyan mondtam. Végülis az egész napot velük töltöttem el. Pontosabban a rájuk várakozással..:D(még nálam is rosszabbak=D) (mármint többet készülődtek) (ez pedig elég ritka=D) Szóval elsétálunk az autónkig nagy nehezen beszálltam (nem akartamJ) ittam egy félliter kólát (=D), betakartam magam a kabátommal és útnak indultunk. Ott ültem csurom vizes hajjal és trikóval, 2 pulcsiban, sálban és egy kabáttal betakarva és annyira kimondhatatlanul boldog voltam, fáradt és egyben elkeseredett is. (a vége miatt természetesen). Így utaztunk hazafelé. Hajnali 2 körül haza is értünk. Én rögtön lefeküdtem, mert ugye másnap suli… Fantasztikus érzés volt! Szóval ha legközelebb is lesz rá alkalmam tuti, hogy ott leszek! De akkor már tényleg az első sorban! ;)